ideál

önnön célú áhítat de ki vagy mi iránt?
bebeszélt, mégis hús-vér ideál, én elindulok felé és kérlek tarts velem kedves, 
de ha nem jössz,
az sem baj, hisz' itt van velem az idegen, igen, Az Idegen, akivel
milligrammokban és olykor százalékokban számoljuk lépteinket - egyre inkább süllyed a tér.

szirom tövise

megtalálni az elhessegetett szirmokat
illetve nem !
új szirom kell fehér mint a hó. mint az éj. mint te. de mégis
bemázolod a testem apró tövisekkel mikor megszólalsz 
én igyekszem magamról lepergetni remélem
nem szándékosan ömleszted a vérem.


tudod én csodállak. 

merengő

Szófoszlányokkal tömött tér, a szemek összpontosítás hiányában merednek előre.
nem bír többet befogadni nem bír többet befogadni.
Állj - suttogja. A merengő körbenéz, de nem reagál miért is tenné. helyemen az idegen.
Fájlalja magát, utolsó erejével elkezdi összeszedni a teret. Emlékül szeretné.
Szófoszlányokkal tömött zseb, a merengő ismét körülnéz, majd kikapcsolja a gépezetet.
Az agy leáll.

nincs élettér

Talán a homály, amely félig ismeretlen, észhez téríti, hisz' a tisztánlátás hiányában vergődik. nevessük ki rugdossuk meg harapjuk ketté! miért ne? túl naiv ahhoz, hogy teljes életet élhessen.
nincs élettér amit adnak ilyen nyomorult életért.

Ű


talán megtalálom a határtalanságom határát. ettől félek, de a hányingergumók észhez térítenek a torkomban - a lelkemben. 
támolyog a hold a patakon. részeg? vagy csak a víz felszíne ingatag számára? nem tudhatom. 
nehezen pislogok. lehet, hogy szemem sincs és ez egyáltalán nem lehetetlen. ha lenne, már észre vettem volna azt is, amit így nem. de inkább maradok szem nélkül - szemtelen. egyébként sem akarok én mindent látni, a végén még a látvány ölne meg. téged sem akarlak soha látni, mégis mindig arra megyek, ahol te is ott vagy. örülnék, ha a sorsom valaki megírta volna, mert így legalább tudnék kit szidni, ha rossz dolog történik. 
de elég.  

azt hiszem, inkább a patakba mászok, ott beszélgetek a holddal, és közben a határomat kutatom.

a múló siker büszkesége lángol fel az arcodon

a fájdalomküszöböt elérheted ha a gyomra belső falát kaparod csikarod égeted
és hiába
nem szabadulhatsz. de küzdesz magadért és ez dicséretes, mint általános iskolában a bizonyítványod.
pedig már a gyomorsav is ellened áll, már a kínzó haderő lassan széttépi a lelkedet. 
te meg csak nevetsz. mi mást tehetnél?, miközben várod a várt kínt, talán azt a halál nevezetű dolgot (HAHA, DIE) de legalább ez az önbecsülésedet növeli hisssssz'
a múló siker büszkesége lángol fel az arcodon

hej anyu gáz van még a tévém is hangyát mutat


hej anyu gáz van kiömlött a fürdővíz elárasztotta az összes szobát és én kirohantam a ház elé utánam meg pórázon a félelem és később láttam de tényleg láttam hogy az ablakokon folyik kifelé a víz
még aranyhal is ficánkolt benne
ó hát ne félj kislányom itt egy úszógumi használd egészséggel
remek köszianyu!
anyu
a nyu
a nyulak szeretik a sárgarépát én meg mindig azt hittem fütyülni tudok tőle el is hiszem még a mai napig
ezért begörnyedek harmadnapra a szobámba és sárgarépát zabálok mint egy malac
mer' úgy eszek mint egy malac
örökre a kalitkámban maradsz
énekelsz


én meg cserébe lehetnék az ereidben csorgadozó vér kedves fiú
vagy férfi
mit bánom én
de vérként bejárnám a szívedet is 
aztán lehetek maga a szíved ami
"eddig még soha nem tapasztalt mértékben
korlátok nélkül növekszik egyre
a sztratoszférán át tör a végtelenbe
lehetek én is lehetek én is az az egy"


tudod nem mondok konkrétumokat ó dehogy még a végén magadra ismersz
akkor meg még én érezzem magam rosszul mert te rákérdezel hogy miazhogy
pedig én tényleg nem


de tudod mit? inkább leülök a földre magam elé teszem a mini tévémet ami recseg is meg sokszor hangyát mutat és tátott szájjal figyelem ahogy belecsapódnak a World Trade Centerbe majd a második becsapódásnál elordítom magam a magam módján hogy TERRORISTÁK! dzsiháddzsiháddzsihád MI VAN ITT EMBEREK KAPJUNK MÁR ÉSZHEZ
majd kikapcsolom a tévémet helyet csinálok a nagy tál sárgarépának és tökéletesítem a fütyülési tehetségemet.

hogy te nem

elindultam a tudatban hogy te nem
de persze össze is jött részben az este és az a kimaradt másik rész az te vagy te lettél volna érted már?
nem érdekel nem megyek arrébb és nem is fogok kicsiarakást játszani úgyhogy ott van hat szék ülj azokra. én maradok a fotelban

dallamok

tömeg. zaj. halálos küzdelem a csend ellen. 
zongoraszó? halálos küzdelem a zaj ellen. kiráz a hideg csodaszép.
gyorsabban pörögnek a dallamok egyre nagyobb némaság.
most felállnék, hátranéznék röhögve és ordítanám: talán hatással van rátok, hogy ilyen csendbe vagytok? elnémít titeket? netán féltek?
dallamok, azt hiszem ebben a pillanatban nem vagyok rabmadár, de mégis: az elmém körbehatárol, nem enged. szédülök, a színek eltorzulnak, ekkor már gond van. 

vágóeszköz - szúróeszköz?

változzunk késekké! - én mindenképp.
te meg légy a gyomor, amibe oly' könnyedén belefúródok. nem szeretnél? felőlem lehetsz a kisujj is, attól függetlenül én ugyanúgy belefúródok a gyomrodba. könnyedén.

látod, néha már idejött a hegy


úszógumi a blog mi lenne más
felelte az agyam
vagy a gerincem (és ezt egész nyugodtsággal leírhatom hisz' tegnap ó tegnap rájöttem hogy van gerincem
beszélgetünk is olykor és mondhatom egész jó fej)
úszógumi a negatív tengeren de
ott egy pozitív hullám
beleúsznék ha tudnék úszni
mivel nem tudok csak reménykedek hogy pozitív hullámba kerülök
egyszerűen belesodródok


ó szél légy oly kegyes hozzám küld ide nekem és akkor azt is elmondhatom
hogy "látod, néha már idejött a hegy"

helyemen az idegen

a helyemen az idegen. jól nézd meg, ki az a fasz, igen a vadidegen az.
valótlant állít befolyásolva ezzel szemszögem. látásmódom. értelmezésem.
összezavar? teljes mértékben.


egyébként ez a te otthoni illatod, vagy parfüm?

"plakátmagányban ázó éjjelek"

este csend város zaj sétálsz sétálsz sétálsz
a buszhoz, ami hazaszállít, ahová úgy érzed nem akarsz.
"hátrálj bátran bátran hátrálj" - nem lehet.
monoton léptek, csőlátás, néma gondolatok.
plakátmagyánban ázó éjjel.


hirtelen megcsap egy érzés, egy illat, az ő illata, a szíved úgy tűnik ismét feléled, cikázik a tekinteted, hátrafordulsz, marja a torkod, oldalra pillantasz, keresed keresed és már éppen mondanád: "csak hogy megvagy!", mire rájössz, hogy 
csupán téveszme... 
egy gigantikus téveszme. ismét csend. a szíved még gyorsan ver, de már csöndes. a lépteidet is alig hallani.
marja a hideg a tüdődet és
észreveszed hogy ismét áttört a gát, szivárog a folyadék, utat tör magának a leendő ráncaid helyén, s az álladon megtántorodva lezuhannak a mélységbe.
te pedig némán egy papír zsebkendőért nyúlsz.

mondd, hogy téveszme


lehet, hogy illúzio, de pár napja úgy érzem, hogy
eleinte kóstolgattál harapdáltál később persze fel is faltál, mindeközben jól megrágtál átdolgoztál átgondoltál majd
szemrebbenés nélkül kiokádtál.
jól érzem, vagy ez valóban csak egy téveszme?

ótvar

remélem megérem még a káromkodós bejegyzésem, mert most is kijönne, de nagyon. az a tömény, mocskos, orbitális, ótvar, nőhöz-nem-illő-még-férfihoz-sem káromkodás.
majd annak is eljön az ideje. 

káosz

tükör. 
elrontottam. 
kéz a kézben. igen, a saját elmémben.
üresség a kézben aztán mégis valami:
tű a kézben.
egy, kettő. készen. 
egy, kettő. ismét. 
you are my hero.
pörög pörög pörög pörög
mit tanuljak holnapra ó csak sikerülne sikerülne
sikerült.
szia csajszi rohanok de kérlek gyorsan írd fel megint a karomra amit azon a pénteken is
behúzott szárnyú felfelé zuhanás. valóban sokat jelent.

papírkorona rajzolt szív


mindig mondod hogy te valaki vagy 
érezteted hogy uralkodsz
felettem
azt hiszed nem tudom hogy papírból van a koronád?
- sétálj el a fa mellett miközben én ott kuncogok a törzse mögött és majd meg foglak ijeszteni
ezt mondtad
ezt fogod mondani
papírkoronával a fejeden
rajzolt szíved van de ezt persze te nem tudod


itt hagylak okos enged szamár szenved elven
vagy maradok és kiélvezem hogy melletted igazán senki lehetek

senkifája. kutyafája

keresem a Senki fáját*, de miért nem találom? hová tűnt?
*Bak Zsuzsanna: Senki fája

b

végülis én tényleg mindent megteszek azért, hogy nálad ennél is többet a lehető legtöbbet elérjem.
hogy tényleg lehessek valaki a szemedben.

ajándék

elfogyott a ragasztóm.
elfogyott a pillanat, a papír, a színek, az akarat.
és a ragasztóm.
maszlagot akartam neki gyúrni. Neki. akivel mindig lyukat vágunk a kádba. Vele.
Barátnő.
olykor éjszaka kiválaszt nekem egy csillagot, felhív, és azt mondja: majd reggel megmutatom! azt hiszem, még ha tudat alatt is, de bíztat.
én nevetek.


és a másik? hová tűntél farmeres lány? hová tűntél?

és félek, félek önmagamtól

félek mert én még ott soha
félek mert én velük ritkán
félek mert én veled most

kerítés

körül körít 
körbe kerít - és
túl nagy a kerítés
mindent körül körbefoglal
fémbörtönbe zárt puha tonhal.
határral bíró szabadság?
mi más ha nem rabság?
ELÉGÜNK MIND ÉS LÁTOD ÉLVEZEM NAGYON
mástól függünk másért élünk

shen kick

a fejemben a Senki suttogja
"részem vagy - senki vagy"
nem ismerem hiszek benne, hiszek neki bízom benne

altató

altatót hallok. nem nekem dúdolják, mégis elalszom pedig
nem lenne szabad.

cupido ne szopass már

aha és tényleg ott volt
megláttam, 180° 
így történt de aztán a nép a sodrás* visszafordított a menetirányba
ezt utólag is köszönöm a népnek a sodrásnak
cseszett nehézkedés 
cseszett mozdulatok cseszett szorongás cseszett minden
szédülés meg cseszett bogyók. október 18
cseszett másfél óra
de megérte.


megérte?

*osztálytársak

eldugult a lefolyó

Ott él.
Előtt
   -em óció
nem vakáció.
Riadó a receptoraimban dugó alakult ki. Túlfokozott érzelmek?
eufória mégis letargia.
Riadó!
Eldugult a lefolyó...

nekem mindegy, csak a színe legyen vörös

piros fehér kockák körülöttem
eltűnt a mozgástér
azt mondod ebben a helyzetben nincs rá szükségem és én hiszek neked.
esős időnk van nem fázol? engem körülvesznek a piros fehér kockák de veled mi lesz kedves? 



erről meg eszembe jut mint általában,
mint mindig:
a Piros című dalszöveg ami úgy szól, hogy:
ott kint a téren paradicsom terem
szilvakéken ragyog mégis meg ismerem

elnézést, Ön szerint úgy nézek ki, mint egy seggfej?

ez az az este amikor kibaszott erős

nehézkedés.
mellesleg bedugtam a könnycsatornáimat egy ideje. 
parafadugóval természetesen. 


segítsek?
nem köszi, a végén még hozzászokok.

éltem - és ebbe más is belehalt már

sumák lázadók véreres szemű senkiháziak rám figyeljetek:
erekcióm van.


felültetett az élet
a létra legmagasabb pontjára
hogy mindent láthassak érezhessek tapinthassak
persze mit érdekli őt az én
tériszonyom.


nincs nekem senkivel viszonyom
csak a térrel.
és ezt most természetesen hazudtam.

hogy mindent kétszer mond kétszer mond?

tények
lények
a testemben
rettegtem
tőled
e
rőltet
     a kényszer

lépsz       mész      taposol
            utat elém
            követlek
            követlek
később talán én vezetlek.

én remélem.
te még nem. (?)

"hát maga megbolondult
hát maga megbolondult
hogy mindent kétszer mond
kétszer mond?"

picsába az űrhajókkal

éppen hányok. okádok. vért. szavakat. mocskot. hiányt. téged. csillagokat. hatfelé szabdalt szívet tüdőt májat zsírt beleket
rád fogok mosolyogni és megkérdem: ezek a tieid kedves? 
mellesleg hazudtál 
tudtam hogy ez lesz
megláttál
most meg megint én vagyok az aki nem érdemli meg hogy
minek folytassam?
(de majd inkább vele ugye? nem ér össze a combja sem. és ettől ő természetesen jobb fej is) 
mindig mindig mindig ez van
de miért? min változtassak basszameg?
mi folyik itt? őszintén
mert nem a víz a cseszett lefolyón.

kell zsír? nem kösz.
ez meg kistehén

félelem a köbön uralkodik az agy. Az Agy.

minden percben
félelem hogy megtörténik
pedig csak ő diktál az agy 
Az Agy.
"hidd el nekem, rosszabb, mint bármely baktérium"
annyira igazad van.
ő dönt el mindent és ez ellen semmit de semmit
nem lehet
tenni.
át kell verni. esetleg uralkodni felette.


Félek. nagyon félek.

négysoros

alvó szegek a jéghideg homokban.
plakátmagányban ázó éjjelek.
égve hagytad a folyosón a villanyt.
ma ontják véremet.
   -pilinszky

spontán gondolat

ki az a hülye aki a sorsot előre megírta volna?
spontán jönnek a dolgok én azt mondom!
akkor nem létezne a rögtönzés már pedig egyenlőre úgy tűnik hogy nagyon is létezik. 


de a lényeg hogy mama mindig jó fej 3.0


- mama van régi ruhád? mert szükségem lenne egy-kettőre.
- hát csak az van.

beszél helyettem a hiperkarma. csak nem lidocain?

ezután a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy 
a véredben van az élet mégis fejjel-lefele a sárban végzed 
meghalsz naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon 
bolonddá tett a kényszer hát én tudom hogy milyen és a választ is tudom
a heroinnál meg a fegyvernél is durvább ha megerőszakolod a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem


látok valamit amit te nem.

hídavatás

na nézd elvetél a jég 
elvetélt alattam én meg éppen annyit értek
ó hogy csak ússzak ki a partra
hisz úgy is ezt akartad
és együtt asszunk híddá


amin át- meg átjár a nép
mert nincsen már régen semmiféle cél
úgyhogy te se húzd át az ágyat
majd csak beleszárad
mindenünk és aztán


átalakítunk itt minden
egyenlőséget majd
nincs köztünk semmi éppen
gyere érjünk összébb!

csodálatos szöveg azt kell mondjam.
ja és isten háta mögött.

a világot pelenkázza éppen be, hogy ne potyogjon rá a szar mindenre

jó napot jó napot
szeretnék kérni egy kilót a leszarom nevű szerükből, mert mindenképp le akarom szarni.
ja és kérem rejtse a farzsebembe majd otthon én úgyis kihalászom onnan. tudja van egy csodálatos pecabotom. kék. tavaly vettem a bolhapiacon és már tényleg de tényleg az összes halat kifogtam ezért nincs is már sehol a világon. én ezt még csak Önnek mondtam el. kérem szarja le.

drugs in my body

úgy érzem mintha drugs in my body lenne.
pedig nem
csak tompa érzelmek véreznek. 
semmit sem éreznek de léteznek. 
vajon védelmeznek vagy megsebeznek? 


gondolati határtalanság, mégis üresség. 

hol a hóember? mama meg jó fej.

tuti nyúzol. a másik meg basztat.
ennek ellenére kérlek építs a szobámba egy hóembert. tegnap is elfelejtetted.
jaj de kis butus vagy nem azért kell nekem az a hóember mert meleg van.. csak és kizárólag egy okból mégpedig azért kedves MERT TE ÉPÍTED BASZD MEG!


lényeg hogy mama mindig jó fej. 2.0

- ez milyen ital?
- hát mama, jobb, mint az a másik!
- megszagolom... ez a köptetőszeremre emlékeztet! 
- na látod! akkor képzeld azt, hogy ez a köptetőd, és meg is gyógyulsz tőle.
- képzelhetem baszod, HA UTÁLTAM!

úgy beletúrnék minden áldott nap

érzésbe merülök
öledben ülök
ülnék ülnék
ha ülhetnék
szívedbe hatalmasat szökkennék
ültetnék egy fát
a bizalom ágaskodó fáját
öntöznénk gondtalan te is meg én is
kérdésed butít: ha kidől mégis?
badarság - rávágtam
te angyal
te élet
te remény
te képlet
te álom
mióta megláttalak szívem nem találom
elloptad felfaltad nem adod vissza
erőmet a remény ürességig kiissza

mocsok


hadd tüntessenek! - a tévében jól mutat.

The [hated] Tomorrow. csaknem?



nem azért jöttünk e világra
hogy ez az átitatott demagógia
hasson, alkotva gyarapítson

egy mondat abból meg nyíl és jeléhség.

tudod nálunk sohasem kopogtatnak nem nem felfal mindenkit a két kutyánk hisz' mind a kettő igazi vadállat. szinte már elérték a 25 cm-es marmagasságot. 
egyik sem lesz már nagyobb.


azt hiszem lehetőségek mindenhol akadnak. itt is:
most vagy fogsz egy vonalzót megnézni mekkora is az a nyamvadt 25 centi, vagy szimplán átfutod a többi szót is a nem-érdekel-a-szöveg-de-még-is-átrepülök-minden-betű-fölött-amikből-pillanatnyi-szavakat-állítok-össze-és-ezek-között-hátha-akad-olyan-kifejezés-amitől-lelassítom-szemeim-utazását-és-újraolvasom-azt-az-egy-mondatot-és-ha-az-tetszik-elolvasom-úgy-tényleg-igazán-az-egészet nézéseddel. 


megint két lehetőség: elolvasod koncentrálva az egész szöveget, avagy nem.


tudod hiányzol. illetve a betűk, amik belőled jönnek téged jellemeznek te vagy az a fránya.
olvasni akarlak miért nem nyomsz már a pofám elé egy mondatot? őszintén szólva meglepődnék ha megtennéd ha a következő bejegyzésedben úristen miket beszélek csukd be a szád nem akarom ezt hallani meg persze írni sem kedves én! megijeszt hogy már jelekre van szükségem jeléhség?!  


mégis csak egyetlen cseszett mondat.

mmalac!

az arcom a lábam a karom tiszta akrilfesték. festettem. malacmódon festek is meg eszek is. 

malac vagyok. van egy medálom is, történetesen az is egy malac. minden nap ott van a nyakamban egy fehér elefánt és egy szerencsét hozó érme társaságában. jaj-jaj hát nem családias?
visszatértem a malac-étkezésemhez. ezt bánom és éppen ezért most elindulok befejezem a képet amit festek erről a kibaszott világról aztán tanulok finnt és közben leszokok a malac-étkezésemről.

ihm palika na meg a csöndkaszálás

MyMusic: Szerinted hol van az „Isten háta mögött” és milyen az a hely? Ugye a „Sötétség hercege” című dalban „a csöndet kaszáljátok”, amit az Isten teremtett azért, hogy jobban fájjon minden. Tehát az Isten háta mögött az a hely, ahol zenét és hangokat teremtetek azért, hogy ne fájjon annyira, mint ahogy fájna az Isten teremtette csöndben?  


Palika: Azt hiszem életem legjobb kérdését hallottam most. A megközelítés nagyon helytálló, mert a csönd az épp szükségeltetett hangok hiánya, és amikor akkor van csönd, amikor kurvára nem kellene, hogy csönd legyen, akkor az az életvitel, amit mi beválasztottunk - nem csak a zene - nevezhető „csöndkaszálásnak”.


kacagtam ez hatalmas!

az élet 4 másodperc.

abból egy a születés
kettő az élet
a maradék egy meg a halál.
hehe.

elmúlás, mindenkivel előfordul.


soha nem leszel már olyan fiatal...

az elmúlást tényleg van, aki percről-percre méri, van, aki hónapról-hónapra, évekről-évekre, évtizedekről-évtizedekre.
rossz belegondolni, hogy ennyi csupán. van, akinek kevesebb, lehet, hogy pont nekem is. utána mi lesz? hova kerülünk? mennyország-pokol páros? esetleg a sötétnek hitt túlvilág? újjászületsz? emelkedsz a mindenségbe? zuhansz a semmibe? lebegsz a tudatlanságodban, és várakozásban? találkozol az őseiddel? küklopszok szeme világítana a sötétben? elkerülsz egy általad megálmodott, elképzelt világba? 
mindenesetre én tengerész akarok lenni. nem. én most vagyok tengerész én már kikötöttem. 


...mint mikor elolvastad a legelső mondatot.

az ágyam egy akvárium - úszni nem tudok.

megyek meglocsolni a virágokat ó hát nem is tudtad tényleg nem?
virágok nőttek a szobámban és talán a legtöbb az ágyam körül igen az ágyam körül
az ágyam egy akvárium - úszni nem tudok.
hiányoznak a kisjányom-kelj-fel-hét-óra-irány-az-óvoda-pár-év-múlva-meg-az-iskola reggelek. állítólag ami nincs az nem is hiányozhat DE NEKEM EZ HIÁNYZIK!
és én mindig csak a fejem tetején levő gazt fésültem alul nem ó miért is tettem volna hát az fájt! ami fáj az pedig nem mindig jó. most hirtelen semmi nem jut eszembe ami fáj de mégis jó. a szegény ember tarsolyában vagy a gazdag ember széfében biztos találni olyan dolgot. majd ha tisztán látok... hehe.

bántana hogy bántottalak

én egyáltalán nem haragszok rád
hiszen nem is lenne rá okom.


legszívesebben most mégis csak ütnélek ellöknélek
utánad szaladnék elvinnélek
ordítanék veled dobálnálak mindennel
méregszavakat ültetnék füledbe
gyilkos látványt a szemedbe

s o k á i g ö l e l n é l e k

ütném magam vergődnék
elesnék ordítanék
eldobnám mindazt ami az utamba esik
könnyembe fulladnék
haragomban elégnék
röhögésbe feküdnék
levegőt már nem kapnék
a Semmi felé rohannék.


én nem haragszok rád. komolyan.
(ami azt illeti, imádok a piszkozatok közt turkálni)

jajgatnak majd és én kacagok

"Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!"

/Petőfi Sándor: Az őrült/

just give me a fucking chance. i'm a metaphor

apró vonalak egy fehér papíron
firka
karc
arc
kudarc
arcod
nem. nincs álarcod
végighúzod a vonalakon az ujjad
egytől-egyig
szemeiddel követed a kezed útját
mosolyogsz? mert nem látom.
just give me a fucking chance

tegnap a parkban a padon ült egy madár aki embereket etetett. szórt nekik maradékot meg morzsát is meg fegyvereket meg háborút meg tejet persze halált is meg drogokat meg szanaszét szaggatott pénzt is de igazából lényegtelen, hogy mit dobott eléjük, elfogyott mind. zabáltak azok mint a kiéhezett malacok.
mikor már észrevehetően jól laktak, a madár a táskáját a kezébe vette, leporolta zakóját és elindult, miközben azt mormogta:
"i'm a metaphor i'm a metaphor i'm a metaphor"
rám nézett és kiáltott:
"YOU'RE A METAPHOR!"



elrepült én pedig hazasétáltam.

fáradt vagyok és három másodpercen belül hányni fogok

na kedves nyomj a markomba néhány bogyót de légyszi' hajíts hozzá kedves pofát mert a végén még meggondolnám magam
az egyikünknek sem lenne jó. ugye te is így gondolod?

naiv vagyok. tegnap fél óra alatt csupán ketten mondták. esküszöm nem leszek az de tényleg


szösszenet

építs a szobámba hóembert kérlek de ne olvadjon el
nem akarok takarítani utána
elég nekem utánad tudod így a lelkemben
hol máshol?
kezedben az itallal lényeges különbség, hogy takarékos vagy azzal a löttyel vagy spórolsz
ezt tegnap tanította nekem valaki
"mindenki, mindegy ki" black-out
nem, nem mindegy
vágom a hajam és nem hagyom, hogy eldugítsa a lefolyót. nem nem
azon csak víz mehet le. no meg szappan. esetleg vércseppek, ha kihúzod a fogad de ez mellékes
monoton tanácskozás a fogorvossal

ezt a két fogad kihúzták vagy kiesett?
én húztam ki.
nem fog már visszanőni egyik se.
soha?
soha.
oké felfogtam, de most már megkaphatom a jutalom-matricámat?

iszom a szavait


Vágy

Néha szeretnék csak úgy lenni
Poros földre heveredni
Néha senkit sem szeretni
Magamon s mindenkin nevetni
Vaktában emberekre lőni -
Akkor azt képzelni rosszak
Megadni magam a gonosznak.

Bozó Lake Norbert


tudatmódosító lett(él)


a szekrényemben kinőtt egy fa
beteríti egész házam és testem
legszívesebben lehúznám a WC-n
DE NEM! ezt nem tehetem

termése közismerten mérgező
én mégis mohón zabálom
kábító hatású illatmező
"majd holnap kivágom, majd holnap kivágom"