ótvar

remélem megérem még a káromkodós bejegyzésem, mert most is kijönne, de nagyon. az a tömény, mocskos, orbitális, ótvar, nőhöz-nem-illő-még-férfihoz-sem káromkodás.
majd annak is eljön az ideje. 

káosz

tükör. 
elrontottam. 
kéz a kézben. igen, a saját elmémben.
üresség a kézben aztán mégis valami:
tű a kézben.
egy, kettő. készen. 
egy, kettő. ismét. 
you are my hero.
pörög pörög pörög pörög
mit tanuljak holnapra ó csak sikerülne sikerülne
sikerült.
szia csajszi rohanok de kérlek gyorsan írd fel megint a karomra amit azon a pénteken is
behúzott szárnyú felfelé zuhanás. valóban sokat jelent.

papírkorona rajzolt szív


mindig mondod hogy te valaki vagy 
érezteted hogy uralkodsz
felettem
azt hiszed nem tudom hogy papírból van a koronád?
- sétálj el a fa mellett miközben én ott kuncogok a törzse mögött és majd meg foglak ijeszteni
ezt mondtad
ezt fogod mondani
papírkoronával a fejeden
rajzolt szíved van de ezt persze te nem tudod


itt hagylak okos enged szamár szenved elven
vagy maradok és kiélvezem hogy melletted igazán senki lehetek

senkifája. kutyafája

keresem a Senki fáját*, de miért nem találom? hová tűnt?
*Bak Zsuzsanna: Senki fája

b

végülis én tényleg mindent megteszek azért, hogy nálad ennél is többet a lehető legtöbbet elérjem.
hogy tényleg lehessek valaki a szemedben.

ajándék

elfogyott a ragasztóm.
elfogyott a pillanat, a papír, a színek, az akarat.
és a ragasztóm.
maszlagot akartam neki gyúrni. Neki. akivel mindig lyukat vágunk a kádba. Vele.
Barátnő.
olykor éjszaka kiválaszt nekem egy csillagot, felhív, és azt mondja: majd reggel megmutatom! azt hiszem, még ha tudat alatt is, de bíztat.
én nevetek.


és a másik? hová tűntél farmeres lány? hová tűntél?