ideál

önnön célú áhítat de ki vagy mi iránt?
bebeszélt, mégis hús-vér ideál, én elindulok felé és kérlek tarts velem kedves, 
de ha nem jössz,
az sem baj, hisz' itt van velem az idegen, igen, Az Idegen, akivel
milligrammokban és olykor százalékokban számoljuk lépteinket - egyre inkább süllyed a tér.

szirom tövise

megtalálni az elhessegetett szirmokat
illetve nem !
új szirom kell fehér mint a hó. mint az éj. mint te. de mégis
bemázolod a testem apró tövisekkel mikor megszólalsz 
én igyekszem magamról lepergetni remélem
nem szándékosan ömleszted a vérem.


tudod én csodállak. 

merengő

Szófoszlányokkal tömött tér, a szemek összpontosítás hiányában merednek előre.
nem bír többet befogadni nem bír többet befogadni.
Állj - suttogja. A merengő körbenéz, de nem reagál miért is tenné. helyemen az idegen.
Fájlalja magát, utolsó erejével elkezdi összeszedni a teret. Emlékül szeretné.
Szófoszlányokkal tömött zseb, a merengő ismét körülnéz, majd kikapcsolja a gépezetet.
Az agy leáll.

nincs élettér

Talán a homály, amely félig ismeretlen, észhez téríti, hisz' a tisztánlátás hiányában vergődik. nevessük ki rugdossuk meg harapjuk ketté! miért ne? túl naiv ahhoz, hogy teljes életet élhessen.
nincs élettér amit adnak ilyen nyomorult életért.

Ű


talán megtalálom a határtalanságom határát. ettől félek, de a hányingergumók észhez térítenek a torkomban - a lelkemben. 
támolyog a hold a patakon. részeg? vagy csak a víz felszíne ingatag számára? nem tudhatom. 
nehezen pislogok. lehet, hogy szemem sincs és ez egyáltalán nem lehetetlen. ha lenne, már észre vettem volna azt is, amit így nem. de inkább maradok szem nélkül - szemtelen. egyébként sem akarok én mindent látni, a végén még a látvány ölne meg. téged sem akarlak soha látni, mégis mindig arra megyek, ahol te is ott vagy. örülnék, ha a sorsom valaki megírta volna, mert így legalább tudnék kit szidni, ha rossz dolog történik. 
de elég.  

azt hiszem, inkább a patakba mászok, ott beszélgetek a holddal, és közben a határomat kutatom.

a múló siker büszkesége lángol fel az arcodon

a fájdalomküszöböt elérheted ha a gyomra belső falát kaparod csikarod égeted
és hiába
nem szabadulhatsz. de küzdesz magadért és ez dicséretes, mint általános iskolában a bizonyítványod.
pedig már a gyomorsav is ellened áll, már a kínzó haderő lassan széttépi a lelkedet. 
te meg csak nevetsz. mi mást tehetnél?, miközben várod a várt kínt, talán azt a halál nevezetű dolgot (HAHA, DIE) de legalább ez az önbecsülésedet növeli hisssssz'
a múló siker büszkesége lángol fel az arcodon

hej anyu gáz van még a tévém is hangyát mutat


hej anyu gáz van kiömlött a fürdővíz elárasztotta az összes szobát és én kirohantam a ház elé utánam meg pórázon a félelem és később láttam de tényleg láttam hogy az ablakokon folyik kifelé a víz
még aranyhal is ficánkolt benne
ó hát ne félj kislányom itt egy úszógumi használd egészséggel
remek köszianyu!
anyu
a nyu
a nyulak szeretik a sárgarépát én meg mindig azt hittem fütyülni tudok tőle el is hiszem még a mai napig
ezért begörnyedek harmadnapra a szobámba és sárgarépát zabálok mint egy malac
mer' úgy eszek mint egy malac
örökre a kalitkámban maradsz
énekelsz


én meg cserébe lehetnék az ereidben csorgadozó vér kedves fiú
vagy férfi
mit bánom én
de vérként bejárnám a szívedet is 
aztán lehetek maga a szíved ami
"eddig még soha nem tapasztalt mértékben
korlátok nélkül növekszik egyre
a sztratoszférán át tör a végtelenbe
lehetek én is lehetek én is az az egy"


tudod nem mondok konkrétumokat ó dehogy még a végén magadra ismersz
akkor meg még én érezzem magam rosszul mert te rákérdezel hogy miazhogy
pedig én tényleg nem


de tudod mit? inkább leülök a földre magam elé teszem a mini tévémet ami recseg is meg sokszor hangyát mutat és tátott szájjal figyelem ahogy belecsapódnak a World Trade Centerbe majd a második becsapódásnál elordítom magam a magam módján hogy TERRORISTÁK! dzsiháddzsiháddzsihád MI VAN ITT EMBEREK KAPJUNK MÁR ÉSZHEZ
majd kikapcsolom a tévémet helyet csinálok a nagy tál sárgarépának és tökéletesítem a fütyülési tehetségemet.

hogy te nem

elindultam a tudatban hogy te nem
de persze össze is jött részben az este és az a kimaradt másik rész az te vagy te lettél volna érted már?
nem érdekel nem megyek arrébb és nem is fogok kicsiarakást játszani úgyhogy ott van hat szék ülj azokra. én maradok a fotelban

dallamok

tömeg. zaj. halálos küzdelem a csend ellen. 
zongoraszó? halálos küzdelem a zaj ellen. kiráz a hideg csodaszép.
gyorsabban pörögnek a dallamok egyre nagyobb némaság.
most felállnék, hátranéznék röhögve és ordítanám: talán hatással van rátok, hogy ilyen csendbe vagytok? elnémít titeket? netán féltek?
dallamok, azt hiszem ebben a pillanatban nem vagyok rabmadár, de mégis: az elmém körbehatárol, nem enged. szédülök, a színek eltorzulnak, ekkor már gond van. 

vágóeszköz - szúróeszköz?

változzunk késekké! - én mindenképp.
te meg légy a gyomor, amibe oly' könnyedén belefúródok. nem szeretnél? felőlem lehetsz a kisujj is, attól függetlenül én ugyanúgy belefúródok a gyomrodba. könnyedén.

látod, néha már idejött a hegy


úszógumi a blog mi lenne más
felelte az agyam
vagy a gerincem (és ezt egész nyugodtsággal leírhatom hisz' tegnap ó tegnap rájöttem hogy van gerincem
beszélgetünk is olykor és mondhatom egész jó fej)
úszógumi a negatív tengeren de
ott egy pozitív hullám
beleúsznék ha tudnék úszni
mivel nem tudok csak reménykedek hogy pozitív hullámba kerülök
egyszerűen belesodródok


ó szél légy oly kegyes hozzám küld ide nekem és akkor azt is elmondhatom
hogy "látod, néha már idejött a hegy"

helyemen az idegen

a helyemen az idegen. jól nézd meg, ki az a fasz, igen a vadidegen az.
valótlant állít befolyásolva ezzel szemszögem. látásmódom. értelmezésem.
összezavar? teljes mértékben.


egyébként ez a te otthoni illatod, vagy parfüm?

"plakátmagányban ázó éjjelek"

este csend város zaj sétálsz sétálsz sétálsz
a buszhoz, ami hazaszállít, ahová úgy érzed nem akarsz.
"hátrálj bátran bátran hátrálj" - nem lehet.
monoton léptek, csőlátás, néma gondolatok.
plakátmagyánban ázó éjjel.


hirtelen megcsap egy érzés, egy illat, az ő illata, a szíved úgy tűnik ismét feléled, cikázik a tekinteted, hátrafordulsz, marja a torkod, oldalra pillantasz, keresed keresed és már éppen mondanád: "csak hogy megvagy!", mire rájössz, hogy 
csupán téveszme... 
egy gigantikus téveszme. ismét csend. a szíved még gyorsan ver, de már csöndes. a lépteidet is alig hallani.
marja a hideg a tüdődet és
észreveszed hogy ismét áttört a gát, szivárog a folyadék, utat tör magának a leendő ráncaid helyén, s az álladon megtántorodva lezuhannak a mélységbe.
te pedig némán egy papír zsebkendőért nyúlsz.

mondd, hogy téveszme


lehet, hogy illúzio, de pár napja úgy érzem, hogy
eleinte kóstolgattál harapdáltál később persze fel is faltál, mindeközben jól megrágtál átdolgoztál átgondoltál majd
szemrebbenés nélkül kiokádtál.
jól érzem, vagy ez valóban csak egy téveszme?