fekete illatmolekulák

talán a kezemen maradt illatmolekulák jól érzik magukat és 
a végtelenségig ott maradnának (én ezt csak támogatni tudnám), valami oknál kifolyólag mégis lekopnak.
az idő senkit és semmit nem kímél
engem sem fog,
de téged sem. 
elégünk mind, és látod, élvezem nagyon, de ez más. megint más.


fekete köd amiben talán elvesztem, abból most visszakerültem... még!
egykor ez a sötét talán nem fog ki-, vagy elengedni. ott ragadok, anélkül, hogy bármi negatívumot éreznék, miközben ő erőszakmentesen körülfon. 

zsófi kiesett

vége a zöldség-állapotnak. vége mindennek. 
itt hagyott. állítólag ő intézte el magának, hogy meghaljon, és ezt az orvosok sem tudják megmagyarázni, hogyan is lehetséges. talán pszichésen. mittudomén. lényeg, hogy zsófi kiesett, de most már végleg. 
fokozatosan veszítettem el, szintről-szintre lépkedtünk lefelé. 
a régi ő volt apa után talán a második (utálok rangsorolni, úgyhogy inkább azt mondom, hogy mocskosul felnéztem rá).

talán most ezen fogok legtöbbet őrlődni. talán nem. talán apára még mindig többet fogok gondolni, de kitudja. talán sírni is fogok, vagy csak őrjöngeni. talán józanon, de esélyesebb, sőt, inkább biztos, hogy tudatmódosító-szer hatása alatt.
(ugyanis józanon képtelen vagyok bizonyos érzelmek kimutatására. félember vagyok. zsófi kiesett. ki.)
"szerettem gyerek lenni. szerettem, mert mindenre úgy tekinthettem, hogy nem baj, ha nem tudom, nem csinálom meg, nem értem, mert ezt nekem még úgy sem kell tudnom, megcsinálnom, megértenem, hiszen gyerek vagyok."*

mindegy. lényeg, hogy mama mindig jó fej kb. 4.0 de tojok a számokra:

amikor kicsi voltál a wc-re mindig el kellett kísérjelek mert egyedül nem mentél. ott leültem a kád szélére és vártunk. csendben. percekig hangtalanul ültünk te a wc-n én a kád szélén. megszólaltál:
- mama szúr
- mi szúr?
- a lábam..
- há' mer' elzsibbadt baszod!

a régi ő már eddig is hiányzott. 
mostantól a megszokás is hiányozni fog.
zsófi kiesett. 
*Kowalsky & Le Renard: Holnap előtt

paal


xy: Adjon az Isten szebb jövőt!
PálinkásTomi(IstenHátaMögött): egyébként ok, csak mindig az a baj, hogy a jövővel foglalkozunk ahelyett, hogy a jelennel tennénk... ráadásul felszólítani istent bármire, hát, elég komoly önbizalomra vall az emberek részéről.


próbáld überelni

öntözz túl ültess át

ültesd a számba azt a bokrot, aminek a levelei
megszűrik a
mondandómat a szavaimat a kérdéseimet és még
a tőlem eltávolodó hazugságaimat is valami
szebbre 
 egészségesebbre 
   befogadhatóbbra cserélné.


félek tőled bizsergető szálakat belém ültető kóc, és tudom, hogy 
pár nap múlva ismét megtámadsz.

én nem tudok


Én mit csináljak, én nem tudok. Én rosszul születtem. Úgy szedtek ki, hogy belehaltam. Hiába. Micsináljak. Fáradt vagyok. Éntőlem nem lehet. Tik csinálhatjátok. Én belehaltam. Nektek más. Én a születésbe belehaltam, aztán élni nehéz. Fáradt vagyok. Nem bírok már beszélni. A sarkamra állni. Ötvenöt éve, hogy meghaltam.*


*Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

megint azok a fránya lefolyók

a lefolyódba kapaszkodtam tapostam a párkányt
hogymásszak ki hogymásszak ki
hiába nyugtat a tudat, hogy ez csak egy tátongó, mert zavar a tudatlanságom, hogy te mégismégismégis mi a fenét akarsz beleönteni?

jósolni bélből


azt mondod: "a szépség belülről fakad."
faszt.
csak motyogod monoton ezek-csupán-szavak elven de nem gondolkozol el rajta mit is mondtál.
mutass a mai világban egy embert aki beszélgetés közben a beleidbe kutatva keresi a szépséget. csak egyet.

nézz rám jobban anyám

fröcsögsz a száddal szavak fröcsögnek a kéz lendül
túl messziről lendül de várj
előbb leveszem a szemüveget, ami segít látni a mocskot, aztán nyugodtan felpofozhatsz. 
mellesleg
ha igazán ismernél, tudnád, hogy a pofon tényleg sokat ér, de a sebek még többet főleg ha. ezt most nem fejezem be.


nyílj szét én majd megszórom sóval

háború

- ma egész nap olyan csendben vagy, mi van veled?
- fogd be a szád háborúzok. 


küzdelem zajlott köztem s köztem, már majdnem sikerült, majdnem megöltem.

a friss hó éget

szeretkeztem a csalódással és bevallom jó volt, csak azt nem értem, 
miért kellett olyan erősen megszorítania a csuklóm? hisz' fáj.
jobban, mint a falak hagyta nyomok, bár az más 
az egészen
más.
a falaknak nem fáj, csak abban segítenek, hogy neked fájjon. segítenek olyanná válni, mint amit leginkább elviselnél, mikor a tükörbe nézel - anélkül, hogy tükörképed a falhoz vágnád. 

a friss hó éget.