óvoda

azért kíváncsi lennék, hogy eddig is ugyanígy óvtál volna-e
mint ahogy most hősködsz
mondjuk azért értékelem

gőzfürdő

még ha inhalálva fogadnám be, amit mondasz, akkor is megölne

fejlövés

mindenkinek minden hamarabb
lemaradok
lemaradtam
én, akinek a legnagyobb szája volt, hogy NA MAJD ÉN EGYSZER
a faszt...
mindig csak a nagyzolás mindig csak az, hogy pfhej, de erős nameg a tervek az álmok, de kérdem én:
minek, ha itt az eltökéltség mégis semmi haszna?
sárga vagyok az irigységtől
fehér a haláltól
piros a pirosítótól

köcsög

tudod kivel szórakozzál
a faszomat 
már elnézést

magamat

már hogyne akarnék
legszívesebben repülni
persze szárnyakkal, nem varázslattal
mindenki figyelne, és mondaná: nézd, ő tud repülni
én pedig megtanítanám őket is

nem tudom én ezt már semmire sem használni...
nem tudom én maga
mat már semmire sem használni.

barát talán talan

hazudnék, ha azt mondanám, nincs szükségem valakire.
bocsássatok meg egy percre, később odébbállok -
magány.
talán barát talan
ságség
gondolati meredekség

július

az érzés, amikor a régi ismerősökkel szeretnél
de ők mondják
soha többet veled - pocsék.

ccság

baráttalanság
minő miliő
azért igazán jól esne, tényleg, hiszen valakinek valakire mégiscsak szükség, nevetés, vágjál hátba, ésatöbbi

na nem ti, majd valaki más
lánlántalán

na ez jó

leér
én itt miért
tessék köszönöm
dallam
tudod mit? örülök
vízcseppek,
mennyi víz
soha nem megyek beléjeááé
soha
vissza
hú de sötét hull a sötét
tudod mit? tényleg örülök
ismét víz
sírás ás
gyenge vagy
gyenge vagyok na franc!
lila ló
vissza
miez igyadfinom hmtényleg
vaku mély sötét vaku éberség
dedurva
első nyissz - nem elég, még még még
8
mondom magamnak eztitok!
benyit én akár egy gyilkos úgy rejtegettem a holdfénytőrt
hehe
na ez jó

hány hiány még

szükségét érezni annak, akiami - beteljesít. szeretet, felemás út, felemás emberek, mégis
szeretet.
hiányzol, hiányzik mindenestül

sajátos

tudatos tönkretétel önnönlét a feszület lehull a lánc nem ereszttttttttttt

full készen

azért kell a sebtapasz, mert
mia
ttam
talán biztos
vele mindig
tudom nincs ergo nagyobb hely
az óriási szívednek
hímszarvas
gekkó
hangod a telefonban
miénk - full készen

ugyebár

jól van, én, sajnállak, mondok biztató szavakat is, te pedig nyugodtan hessegesd el azokat, nyugodtan mondj ellent nekik, és nyugodtan mondd másnap, hogy egy barátnőd segített kimászni a veremből. nyugodtan vegyél engem és az igyekezetemet semmibe, hallgass inkább másokra, és nyugodtan használj engem lelki szemetesnek, amivel nem lenne semmi baj, ha nem így csinálnád. ja, és mutasd ki nekem, hogy milyen szörnyen érzed magadat, de minden más legyen vicces a panaszkodásod pillanatában, hiszen ez így a jó, és így a természetes ugyebár.
nyugodtan, hisz' mint tudjuk, nekem semmi sem fáj.

istenem már

ez kinek szükséges, ez a
ez a
kegyeidben járok dolog?
úristen, mássz végig papucsban a földre tepert szögesdróton, mert csak így juthatsz el a labdádhoz, vagy először kapj fel legalább egy utcai ruhát! nekem a gyerekkorom állt ebből, téged visszatartottak azt gondolván, úgy a jó...

erdőirtás

olyan rég, úristen nagyon rég
jártam már ott, ahol egykoron minden nap, minden nap a gondolatok
szerintem hazudik

szükség egy másik favágóra, aki tanítana. félreértés ne essék, nem a jelenlegivel van probléma, hiszen megtanított mindenre, hogy tartsam a fejszét, hogy üssek vele, és a legfontosabb: hogyan és merre kell dőlnie a fának: semmiképp feléd - ugyebár.

wc-n sírni felhőn félni

ERRE BEZZEG VAN IDŐD
másodpercek inkább percek
mind halottak - elhagyatnak.
rettegés és persze verheti a morzékat! már annyiszor rácsapott a billentyűre, hogy a lég, a légtér is behorpadt alatta... mintha csak Vonnegut írógépén a space-gombot látnánk.
ki veszi észre? ki veszi észre a jajveszékelő személyét? ki ismeri meg? soha, senki.
és az az én a fejben, kérdés, hogy miért kell arra hivatkozni? be sem mer mutatkozni magának. másnak is csak felszínesen, hiszen tudja, hogy feleslegesen nyújtott kezet, s mondta ki a nevét, úgysem fogja keresni a másik fél - soha.

navajonkik

az üresedés reménye felbecsülhetetlen. a kitöltöttség reménye ugyancsak. 
más és más
formába öntöm az agyadat, az elég reális? anyáddal

helloszevasz

Tartozás fizetendő kárhozás az ásó már nem
már nem ás ásott ő már eleget ásta a kertet ahova
eltemettelek ahova
eltemettem a lelkemet engemet kergetett
a bűntudat
helloszevasz
itt a tavasz. 

baszki, hapci

trágárkodom mocskos szám betömöm magokkal egyik majd csak kinő FAEMBER mutogatnak NÉZDAZTOTT! nevetnek sírok de ócska sírás ez tudod csak gondolatbeli gondolatbeli 
utólag szólván, biztos, hogy kicsúszik kicsúszott nem rajtam múlt
vagy talán éppenhogy rajtam

Köszönöm Uram, hogy 
nem ismerjük szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.
Élek és haldoklom.

Remélem, te azért jól
szórakozol!

Jim Morrison: Megalázva