bizonytalan

árnyék vagyok, az árnyékod. ösztönösen követlek
a tartásom már a múlté, kezdem megadni magamat neked, holott nincs szükséged rám
egyetlen kívánságom, hogy kapj el, emelj fel, és engedd, hogy megtestesüljek melletted, de akárhogy igyekeznék, én
sosem kellek

apróság

el sem hiszem, hogy te voltál a második
még át akartam gondolni, de te döntöttél helyettem
a döntésed végleges, meghatároz engem

most már minden szebb lesz