picsába az űrhajókkal

éppen hányok. okádok. vért. szavakat. mocskot. hiányt. téged. csillagokat. hatfelé szabdalt szívet tüdőt májat zsírt beleket
rád fogok mosolyogni és megkérdem: ezek a tieid kedves? 
mellesleg hazudtál 
tudtam hogy ez lesz
megláttál
most meg megint én vagyok az aki nem érdemli meg hogy
minek folytassam?
(de majd inkább vele ugye? nem ér össze a combja sem. és ettől ő természetesen jobb fej is) 
mindig mindig mindig ez van
de miért? min változtassak basszameg?
mi folyik itt? őszintén
mert nem a víz a cseszett lefolyón.

kell zsír? nem kösz.
ez meg kistehén