fekete illatmolekulák

talán a kezemen maradt illatmolekulák jól érzik magukat és 
a végtelenségig ott maradnának (én ezt csak támogatni tudnám), valami oknál kifolyólag mégis lekopnak.
az idő senkit és semmit nem kímél
engem sem fog,
de téged sem. 
elégünk mind, és látod, élvezem nagyon, de ez más. megint más.


fekete köd amiben talán elvesztem, abból most visszakerültem... még!
egykor ez a sötét talán nem fog ki-, vagy elengedni. ott ragadok, anélkül, hogy bármi negatívumot éreznék, miközben ő erőszakmentesen körülfon. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése