zsófi kiesett

vége a zöldség-állapotnak. vége mindennek. 
itt hagyott. állítólag ő intézte el magának, hogy meghaljon, és ezt az orvosok sem tudják megmagyarázni, hogyan is lehetséges. talán pszichésen. mittudomén. lényeg, hogy zsófi kiesett, de most már végleg. 
fokozatosan veszítettem el, szintről-szintre lépkedtünk lefelé. 
a régi ő volt apa után talán a második (utálok rangsorolni, úgyhogy inkább azt mondom, hogy mocskosul felnéztem rá).

talán most ezen fogok legtöbbet őrlődni. talán nem. talán apára még mindig többet fogok gondolni, de kitudja. talán sírni is fogok, vagy csak őrjöngeni. talán józanon, de esélyesebb, sőt, inkább biztos, hogy tudatmódosító-szer hatása alatt.
(ugyanis józanon képtelen vagyok bizonyos érzelmek kimutatására. félember vagyok. zsófi kiesett. ki.)
"szerettem gyerek lenni. szerettem, mert mindenre úgy tekinthettem, hogy nem baj, ha nem tudom, nem csinálom meg, nem értem, mert ezt nekem még úgy sem kell tudnom, megcsinálnom, megértenem, hiszen gyerek vagyok."*

mindegy. lényeg, hogy mama mindig jó fej kb. 4.0 de tojok a számokra:

amikor kicsi voltál a wc-re mindig el kellett kísérjelek mert egyedül nem mentél. ott leültem a kád szélére és vártunk. csendben. percekig hangtalanul ültünk te a wc-n én a kád szélén. megszólaltál:
- mama szúr
- mi szúr?
- a lábam..
- há' mer' elzsibbadt baszod!

a régi ő már eddig is hiányzott. 
mostantól a megszokás is hiányozni fog.
zsófi kiesett. 
*Kowalsky & Le Renard: Holnap előtt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése