ott mászol és gargalizálsz önszántadból
a térben.
érzed a döglött leveleket? záporként hullanak az arcodba,
felsértve borotvaéles élükkel ősidők óta hordott tetemtartó burkodat.
mostantól ezeket a sebeket hordhatod förtelmes időkig.
tudom, hogy úgysem fogsz, úgysem tudsz felelni, de én újra és újra fel fogom tenni a kérdést: miért választottad ezt, te nincstelen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése