hallgasd bent a szobában ahol mamád élt hallgasd ott a könnyekkel áztatott szavakat, amik a konyhából folynak be
most is itt fekszik előttem az ágyában, az emlékképet nem romboljátok szét magatok elől és előlem sem azzal, hogy a bútorokat arrébb pakolgatjátok
kedves tőletek de tényleg
eltűnt a megszokás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése