irgalom hiányában

mintha valami zuhanó felé tartott volna
a kocsiban a járdán a telefonfülkében az ágyban a szoba közepén
zuhanó felé
egyre merészebben lép ki testéből és egyre gyakrabban, ekkor a lyuk, amit maga elé vés szemeivel... az univerzum mértékegységeit használnám.
féltem őt, hiszen üveges tekintetéből jót sosem olvastam még ki. a lét az, ami valóban meghatározza, pontosabban a tengődő lét
alig bír többet befogadni

retteg tőle, hogy visszatér
egy pillanatra talán meg is ingott

hányszor kell meg átélnie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése