életéhség

van az a szint, mikor elbújsz a kádban, ahol eddig csak egyszer
a helyezkedés kulcsfontosságú, a lehető legkisebbre csomagolod önmagadat, a testedet, s a lelkedet egyaránt
minden feléd magasodik
minden
arra gondolsz, hogy már a vörös sem igazán vörös és úgy érzed, most vagy a legkétségbeejtőbb helyzetben az elmúlt éveid során
minden porcikáddal igyekszel felkapaszkodni, fel kell kapaszkodnod, mert ha így maradsz, idővel ennyi sem lesz, ami összetartson
idővel mindenhez késő lesz már
nem akarom, hogy így érjen véget

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése